Ma a Budai Arborétumot szeretnénk nektek bemutatni, mely a Gellért-hegy déli lábánál található, és sokszor Buda Füvészkertjeként is szokták emlegetni. Nincs messze a Feneketlen-tó Villányi út felőli részétől, így akár egyben is meg lehet tenni ezt a hosszabb sétát (bejegyzésünket a Feneketlen-tóról már olvashatjátok).
Az Arborétum 7,5 hektáros területével nem csak Budapest egyik legnagyobb kertje, de rendkívül gazdag növényvilággal is rendelkezik. Ez részben annak köszönhető, hogy a Szent István Egyetem Budai campusának ad otthont, amelyet leendő kertészek, tájépítészek és szőlész-borászok látogatnak. A kb. 2000 fásszárú dísznövény, több száz hagymás virág és 250 féle egyéb évelő dísznövény elengedhetetlen különböző kertészeti kutatásokhoz és kísérletekhez, ezért 1975-ben a Budai Arborétumot természetvédelmi területté nyilvánították, 2005 óta pedig műemléki védettséget is élvez. Korábban nem volt látogatható, de ma már nyitva állnak a nagyközönség előtt a kert kapui.
"E" épület a tulipánerdő mögött
Az Arborétumot a Ménesi út két részre, Alsó Kertre és Felső Kertre osztja, melyek korban és jellegben is különbözőek. Azonban közös bennük, hogy mindkét rész története a 19. században kezdődött. Akkoriban a vidéket nagyrészt szőlőtáblák borították, ezek sajnos egy pusztító filoxérajárvány során mind eltűntek. A hely a kezdetektől fogva szorosan köthető volt az oktatáshoz, hiszen a hajdani Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet költözött ide 1876-ban. Az intézmény első oktatási épülete a Ménesi út feletti rész hajdani présháza volt (mai “E” épület), a szinte szimbolikus igazgatósági épület (“F” épület) csak később készült el.
A Felső Kert kialakítása 1893-94 telén kezdődött, rengeteg fát, cserjét és évelő növényt telepített a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet a német származású Räde Károly vezetésével. Az “F” épület fölött ma is megtalálható tölgy-, dió-, és platánfák csaknem 120 esztendősek. A 20. században az arborétum tovább bővült ¾ hektárral, és rengeteg új növényfajjal is, melyek közül sokan a hazai időjárás áldozatául estek. Ennél is jobban megszenvedte a kert a II. világháborút, mivel Budapest ostroma idején több harc színtere is volt, melynek emlékét az idősebb fák törzsükön őrzik golyók, repeszek formájában.
Az Alsó Kert eredetileg a tanintézet kertészeti telepe volt, üvegházakkal és szabadföldi haszonnövények ültetvényeivel. Miután 1974-ben dr. Schmidt Gábor átvette az Arborétum vezetését, további 1,5 hektárral, illetve rengeteg új növénnyel bővült a kert. A ‘90-es években megépült a trópusi-szubtrópusi gyűjteménynek helyet adó alsó üvegház és a kerti tündérrózsákkal fedett tó is. Az Alsó Kert kialakítása során különös figyelmet fektettek a különböző növények sajátos igényeire, a hasonló fajok egymáshoz közel kerültek. Így tematikus növénygyűjtemények jöttek létre, mint például a mediterrán gyűjtemény, vagy az árnyékkedvelő növények, de szintén megtalálható egy fenyves tisztás, és orgonagyűjtemény is.
